papírhajón úsztatom el magam
talán egy kis lakatlan szigetre
vagy mi a fejemben épp megfogan
csak ajkaimtól kerüljek messze
ellapátolok a horizontig
csak ne értsem azt hogy ott hol vagyok
szavak ne hatoljanak a csontig
talán akkor még megmaradhatok
amint átbukok a színtelenbe
és elfelejtek ismert dolgokat
s tán új fények lépnek majd szemembe
ha ázott papírhajóm eléri
a foltos partokat
