növésben.



ez az örökös emlékezés.
mint az öreg emberek keze-
hogy a gondolat folyton visszarándul,
mindig megremeg.

és az előrehaladásban már a támadások sem
segítenek,
egyre kényelmesebb. mélyebb lesz a
lövészárok
ahogy szaporodnak
arcodon a ráncok,

közben fejed fölött az óra,
mint egy ventillátor, pörög,
és lassan végképp
hulla-hidegre hűt,

és talán bunkó vagy. igen.
vagy csak keresed, akitől elmehetsz,
hogy visszavárjon.

de a legrosszabb az, hogy már csak
magadnak
hiányzol,

közben odalent a téren
még mindig a csillagokat nézed. hason fekszel az égen

és látod a madarakat.
hogy miután ittak
a maradékkal együtt
a levegőbe párolognak,

és hogy elrejtőzzön, mint aki fél
egy üres joghurtosdobozba bújik a szél

ezért megpróbálsz elővigyázatos lenni.
mert korral jár az élet.
és be kell látnod,
már túl öreg vagy tévedésnek.

lassan gyorsabb vagy, mint az idő.
sok mindent előre megérzel.

már úgy alszol,
mint egy csecsemő.
ökölbe szorított
kézzel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.