kényszeredetten

fáradt homlokomon vágtat, majd ráncba szelídül,
enyhet nyújt elmémnek a gondolat emberi vágya.
éberen, úgy ül, aludni szeretne, de csak kiabál ma,
csak kiabál, s olcsó szavain rím leng hiteléül!
hozz enyhet, mert homlokomon vágtat, kiabál ma,
kényszeredetten gondol az elmém – gondolatára!
éberen, úgy ül az emberi vágya, pihenni szeretne…
vágtat a gondolatom, pusztán szívem ne remegne!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.