ingerszegénység

lelki nyomorgás ablakain hál, s üldöz a kétely
fémesen-orvul. megneszel istent, nélkülözőt ott,
merre közönytől bűzlik a rozsdás almafa-hit száj.
mélyire indul, még ha sekély is, törzsgyökerén át
szívig ered. hol rombol az észérv, pénz szaga kábít,
elfogy az érzés, nincs mi világít, s emberen embert
ő se nevez már. nem terem undor, nem terem illat,
ám a keringés véres erekben némi remény még.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.