pihen a papír
tán ő tudja jól
földre hull
a toll elől hajol
mert a toll
számat venné hegyére
az átkozottat
szópokol
bugyraiban
a menny szónokol
de a pokolban
istent játszani
az is csak
egy kis pokol
amikor idefent
tinta folyik
a számból a papírra
és nem érti meg
senki
hogy a papír és a toll
senkit nem okol
csak a szám
az az átkozott
aki engem
birtokol
csak ő az
aki a szív és az elme
koordináta-rendszerén
ismeretlen világokba
át- meg áthatol
