mégis szüntelen diadal
a föld törvénye szerint vesztesnek kéne
lennem. mégis szüntelen diadal. mûködöm, mint
lerabolt esztergagépek. jönnek értem az
évek. belekényszerülök, amit úgy hívnak: élet.
szájüregben fogcsonk mered. szétrohaszt az
emlékezet, mikor döngetni dúlni kéne.
közel vagyok a földhöz. úristen, ki ne folyjon az
erõm, nehogy megálljak álldogálni!
elfedem az autentikus sebeket.
mindegyik mindegyre fölfakad.
elfordítom a fejem, amíg megérkezik az
alkonyat.horpadás a hideg levegőben.
fák ágai között ragyog a déli nap.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és irodalom, 2002
Kötetben: Egyes szám, egyetlen személy (Budapest, 2003)
Kiadó: Parnasszus könyvek