Nem az otthon
Otthon csak egy van, s mikor
kóborolsz inkább, mint gazdi
lábához somfordálj, annyi
csak: nem keretek közt hagyod.
Kertek alatt szagot fogsz inkább,
biztos orral választod ki
a pihét. Neked terem itt
minden gyim és gyom, s ami jár,
minden félretolt kerítésléc
egy esély. Jókutya voltál,
s mint aki nem hiába szolgál,
visszahoztad a gumicsontot.
Egy ütemre rágtad az idom-
árral, aki leste csak, kilóg-é.
Kilógott. Aztán elég lett.
Nem az otthon, a keretek
váltak elégtelenné.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
