EL NE HERVADJÁL
Kincsem, nem lehetek Veled
De, a szívünk lüktetőn szeret
Már mindketten tudjuk a vég
Hogy, utunk hamaros összeér
Most a Húsvét köszöntött ránk
Nézd, az ég ránk kis időt, szánt
Elmondtam neki, hogy szeretlek
De, melletted még, nem lehetek
Elmondtam neki a kicsiny álmom
Hogy, téged, meglocsolni vágyom
Hiszen, igaz e mondatnak varázsa
Meglocsollak, el ne hervadj, drága
Az ég meghallotta, ünnepi kérésem
Felelte, esőcseppet bájjal megfestem
Megsúgta, ha esik, én ne bánkódjam
Minden cseppben a fiatalság ott van
Mikor szerelmem, kilép, a szabadba
Egy esőcsepp felé boldogan szaladna
Ráhullik kicsimnek, gyönyörű hajára
S ekképpen válik igazzá az ég varázsa
Kérlek, édesem, hogy el ne hervadjál
Jó lenne a szabadba, ha picikét volnál
Bájjal festett cseppek az égből hullnak
A testedben fiatalos kis lángok gyúlnak!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
