Zakatolás

Borsószemek szorosan a héjban
ülnek az utasok csendben a kabinban.
Némán, arctalan várják a percet,
hogy visszakapják éltüket az út végén.

Nyitott könyvek, újságok, jegyzetek,
ablakra, s befelé figyelő tekintetek
mind csak az időből elveszett
perceket múlató nemtelen emberek.

Odakinn cseppfolyós feketeség
burkolja a Mindent, s lesz Semmivé,
s nem segít a vánszorgó időnek kicsit sem.

Az utazók csendje egyre feszültebb,
doboló ujjak, csattogó csöndek.
De egyszer csak végül mind megérkezünk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.