kincskeresõ

I.

Hajnal ébresztett fel az álmaimból,
éj homálya Nap sugarába olvadt.
Hát csipás szemem mire nyílt ragyogva?
Zsák aranyakra.

II.

Éppen hajnalodik, s bár sose ébredek
fel korán, de a sok munka miatt azért
megrázom magamat. Kérded-e mit lelek?
Mázsaszám aranyat, s ragyog.

III.

A reggelnek korán volt,
és későn volt az éjnek,
az álom már kirámolt,
hát szólt a szó ,hogy: -ébredj!-
és lábra állva mit lelek:
zsák aranyban kenyeret.

IV.

Még ringatott az álmom ölében, ám
dalába halkan már a napvilág
cirógatása súgta: keljek,
És mire leltem? E zsák aranyra.

V.

Az ember íme: épp az ágyból kilép,
és lám, a takarón mit is talál?
Szép feleségét, pőre testén ó be szép
a Hold sugára, mely mint kiskanál

a csokoládés szájon, úgy csúszkálna még,
de már a Nap tör ablakába, a Sajt leszáll,
s az édességre most a jobbik szemét
mereszti ki az ég,  leég a váll,

a nyálát nézem, tán megremeghetek,
a szája sarkán ott ragyog, csodás,
a Nap sem érti, hogy teremthetett

az úr a földre ily szép csillogást,
ezért örvendek, hogy korán kelhetek,
hogy láthassam e napsugárhatást.

VI.

-Kelj fel akár a Nap!- Így suttogja fülembe tanácsát
hold sugara, s kelek én, majd lelem: ég aranyát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.