Telekommunikáció

Függvényt rajzolt föl a fára
az Úr, majd lederiválta.
Kígyót kapott, igen nagyot,
leszálltak mind a csillagok,
és a napfény idejében
intett ő még idejében:
„Ti két pár! Itt ne egyetek
almát, s rajta bomló legyet,
integrálni hogy van hajlam
azt én soha meg ne halljam!”
Tűnődött a két fél nagyon,
s kígyó tűnt fel a hajlaton,
hol almák csüngtek fönt a fán
egy oly szép napos délután.
S a kígyó súgta igen szépen:
„integrálj még idejében!
Analízist igen nagyot
kérlek szépen, alkossatok”
S megalkották az elméletet,
ám a konstans mind elveszett.
Jött is az Úr dirrel – dúrral
három szárnyas nagy hadúrral:
„Nem megmondtam néktek párák
ne vegyétek integráltját?”
Elszabadult, s már repülne!
Gonoszsága mértékszülte!
Nincs alapja, és úgy repül
mint az igém, teretlenül!”
A pár látta, ez bíz való.
S az Úr látta mi volna jó:
Telekommunikáció,
mit alkotni van ráció.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.