Oláh Zoltán : A mulandóság mértanában

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38793 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 1 órája
Karaffa Gyula 2 órája
Ocsovai Ferenc 1 napja
Zsolt Szakállas 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Filip Tamás 5 napja
Serfőző Attila 5 napja
Vasi Ferenc Zoltán 5 napja
Tóth János Janus 6 napja
Francesco de Orellana 6 napja
Gyurcsi - Zalán György 11 napja
Vadas Tibor 13 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Filotás Karina 14 napja
Veres Mária 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Bájer Máté 16 napja
Gyors & Gyilkos 21 napja
Szilasi Katalin 21 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 1 órája
az univerzum szélén 1 órája
Minimal Planet 1 órája
Janus naplója 12 órája
Lola naplója 18 órája
Bátai Tibor 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
DOKK estek 2 napja
mix 3 napja
Hordalék 4 napja
nélküled 4 napja
Polgári perem peremtörténete 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 napja
Gyurcsi 6 napja
négysorosok 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Oláh Zoltán
A mulandóság mértanában

             (A mulandóság nevű fogadóban
             drágán mérik vörösboromat)
                                             Ágh István


Mikorra holdra ébred
a márványló mulandóság
és bronzzá borzad benne a sorsod,
megkérdezed majdan akkor,
mint a Tevere a Tirrén tengeréhez érve,
hatalmas hullámai hitelével;
hol van hona a halálnak,
ama hihetetlen végnek,
az Istenhez simuló elmúlásnak,
világot virrasztó meszeségnek?

Megkérdezed, megkérded majdan akkor,
de kitöl is, ha nem magadtól,
ki törvényt tanultál a csillagoktól,
a némáktól példabeszédet,
koldustól; mi az az ének,
a bénáktól a botladozást,
pataktól az igazmondást...

Megkérdezed, megkérded majdan akkor,
de csakis, csakis tenmagadtól,
hogy bronzzá borzadásod után
hány nyelvet beszél majd a halál,
hisz, ha halványan is, de hűvösödik már a véred,
mikor lányaid szemeit nézed-
elárvulnak a porladó pillanatok,
mégis planéttává válnak a planktonok...
A választ mégis csak Ő, csak Ő tudja,
de azt, mint mindíg, most is elhallgatja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 2001. 1.sz
Kötetben: Lelet (Százhalombatta, 2002)
Kiadó: Százhalom Kiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-19 10:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Cservinka Dávid A croissant útja
2024-06-19 10:03   Napló: A vádlottak padján
2024-06-19 09:57   Napló: az univerzum szélén
2024-06-19 09:41   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-06-19 09:37   Napló: Minimal Planet
2024-06-19 09:25   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-06-19 07:00   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-06-18 22:48   Napló: Janus naplója
2024-06-18 18:05   Napló: az univerzum szélén
2024-06-18 17:02   Napló: Lola naplója