KÖRÜLÖTTEM CSILLAGOK



Harcom egyedül kell, vívjam
Társam a vadorzó ellen, íjam
Szerelem még el nem lőtt nyila
Mely magányom majd, kioltja

Elvérzik örökre, távozik mellőlem
Szenvedést nem vágyom, megöltem
Tudom, mondják sokan, milyen jó
Akinek nincs párja, ó irigyelni való

Mondod azért, mert Te nem így élsz
A magányod az nincs, minek is félsz
De, ezzel kimutatod, neked már nem jó
Kapcsolat melyben élsz, nem vigasztaló

Cseréljünk hát, gyere, neked adom íjam
Megölni magányom, ez eddig nem bírtam
Én beragyogom helyetted, a sötét éjszakát
Egy napra legalább, hagy legyen világosság

Kiengedem magamból mindazt, mit őrzök
Az univerzum átrajzolódik, új alakot öltök
A remény, a szeretet, a boldogság én leszek
S szívedbe édes, minden nap szeretet teszek

Ugye, hogy elhiszed, amit őrzök nehéz kincs
Nélküled, mindez életemben tán, soha sincs
Vigyázz rá, ha neked kicsit is fontos vagyok
Mert, lásd könnyen elrabolhatnak a csillagok

S akkor vissza már soha nem adnak néked
Szerelem lángjával közöttük boldogan élek
Merengő álmaid, a fények hamar kioltják
Szívemhez a vágyaid, többé nem juttatják

Késő lesz akkor, azt gondolni, milyen is lehetne
Szívem, ahogy most, olyan önfeledten szeretne!!!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.