Árnyasszemû szeretõ

Engedlek, fárad a karom.
Látod, már én sem akarom,
vár majd a síkos utakon
pörgő Fortuna-unalom.

Tollad száll föl-le, mi legyek?
Asszonyfüst, gyönge igenek,
antennám foglya idebenn
rezgésed hideg idegen.

Füstödbe bújva remekül
megvagy, bár néha keserűn.
Csókomtól húsod sebe gyűl
gyógyultan hege hegedül!

Elzárod kerted kapuját?
Nyisd, és vesd újra a ruhád,
ringasson égi zene, Rád-
omló ékszere szerenád:

Hív és eltérít, követel,
mélyébe rántva fölemel,
járásod lassú követed
húzódik köze közelebb.

Édes, őszinte szerető!
Ajkadtól mézes az erő,
öblödben pácol eleven-
séged vegyszere, szerelem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.