Kilátások

Kilátások

Még egy, még tíz, száz vagy százezer évet
akarok élni, tán annyi elég lesz.
S ezalatt megkapni mindent, mindent,
mit adhat a pénz, a nő, a lélek.
Robotolok, küzdök, szenvedek érte,
s majd, ha elértem eljön cserébe
a nyugalom: semmi dolog, kényszer,
kín vagy felelősség, nem lesz a pénzzel.
Hempergek pénzben, habzsolt szabadságban,
s jóakaró, önzetlen szemek néznek.
A nők sorra ledobják ágyékaikról
a vértet. S amikor mindet átrepesztettem,
kérdem magamtól üresen, árván,
van-e Isten, ki jövőmet látván,
ellát, véd, elhagy, megöl avagy éltet,
vagy a nő maga az Isten, kiért
magom gyűjtöm, és meghalok vitézül,
gyermekem anyja, és saját anyám is
kire múltam, jelenem s jövőm felépül?
Kire nem vigyázok, s csak gyalázom,
s ezért vagy másért fejemre nőve,
áll a világ nagy tetején, mint
gyermeteg lelkem egyetlen őre?
Ellát, véd, elhagy, megöl avagy éltet,
kedvére tennem már alig lehetvén
szeret és gyilkol, magát levetvén
földre és égre festi a vérrel:
„Mit se törődj azzal, aki károg,
hogy ő van ő van ő van, és ő van
mert a mindenség Ura tudatlan,
és eszme csak ott van hol a Nő van,
mit se törődj, azzal ki pogány
hitével a világ érkező végére fényt vet.
Ne vegyél be semmi de semmi-
féle öröm- vagy bánataidra mérget.
Még egy, még tíz, száz vagy százezer évet
igyekezz élni, tán annyi elég lesz,
s ezalatt kapjál meg mindent, mindent,
mit adhat a pénz, a nő, a lélek.
És pokolra mind, azzal aki károg, mert csak
unja magát, s álfájdalmai nőnek.”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.