Jóvátétel

Jóvátétel

átlépve most a másik útra
elém a fény csak néha villan
a támpont néhány kósza sóhaj
amely nyomán a vágy elillan

koromsötét és szűk az allé
a kezed int de el nem érhet
ajkam mohás és sűrű préme
hiába száradt rám a véred

hiába húz a szél a parfüm
a szagnyomok is félrevisznek
a cseppeket hiába látom
élőnek már hiába hiszlek

alom alatt amelyre virrad
törött tar ágak tollak födnek
elkéstem ismét zárt a szíved
halálmadár köröz fölötted

*

halálmadár köröz fölötted
nyakán a nyíl sietve átcsap
törött tar ágak tollak égnek
a sír mögött miközben áslak

kemény a tölgy de átrepesztem
bőröd fehér akár a tejfel
szemed merev viszont az ajkad
olyan vörös hogy nézve perzsel

előveszem a kéjszelencét
az elixírből félve töltök
vállamhoz ér és bátorítón
sugalmaz hajt egy dévaj ördög

a fény s a könny szemedbe lábad
halkan köhögsz s a vágy azúrja
elönt miként már ölbe veszlek
s átléphetünk egy másik útra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.