Itt fordulj vissza...
Te mondod, én? magamnak, másnak?
S a szófüzér mögötti értelem?
S a kép? jövőnek, villanásnak?
Számít, hogy hiszek, kétkedem?
Számít az érték egyáltalán?
Megéléseink lenyomatának
őskövülete, térkép az utókornak
ami írásban ránk marad,
s amit számon kér tőlünk a holnap,
hogy íme, így éltek hajdanán
szorongtak, szerettek, aggódtak,
szóltak egymáshoz tisztes szóval is...
Örökségünk legyen bár hamis,
vitatható, vagy itt-ott igaz,
könyvlapra forr nyomunk, az út,
és arra visz majd holnap is,
ha más indul, más évszakokban...
Marad-e jel a csillagokban?
Iránytű, híd, pulzáló fényadó,
vagy zsákutcajel, ne menj tovább,
itt fordulj vissza jámbor olvasó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.