puzzle

és szanaszét szedem. újra darabokra,
sejtekre robbantom örök feladványom.
atomokra töröm. apró cafatokra
szóróm szét a földön. átkok, meg egy lábnyom

kerül a dobozra. rá a fedelére,
ahova megoldás gyanánt egy emberi
forma képét nyomták. le a fenekére
meg a gyártó céget: csendben eltengeti

káefté, nagybajom. negyvenedik utca
százkettő bé alatt készült e sohasem
elkészülö alak. puhaságom jussa:
tizenötezernyi apró, rohadt elem.

kívülről befelé haladva, mint mindig,
körvonalait már vakon összerakom.
egészen a belső negatív szív-ívig
könnyedén eljutok. nyelek egyet. hagyom,

hadd járjon át. megint. kapumat kitárom
sarkáig. felfejtem a gyönyörű jelet
(addig is egy marék szárnytollal próbálom
kitömni a rést), t'án ez most odavezet ...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.