Nekirugaszkodtam százszor is...
Ha egyszer minden értelmet
felfüggesztve és visszatartva
Isten a jelent a jövendővel
távollal teli, elfáradt szemed
csarnokvízében feloldja, ha
szánalmas, végső valóságként
a múlt felriad álmaid szövetén
A hegyek majd elmondják
helyettem, a folyók rímbe tört
sorokban beszélnek nevemben
kitárják legféltettebb titkaim a fák
a szelek, az eső, a nap, beton
alatt könnyű föld meséli rejtett
sorokban: nekirugaszkodtam
százszor is, hogy elmondjam
Nekirugaszkodtam százszor is...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.