bennem a világ
több van bennem, mint ami belém fér.
és ez a több, tán ez is én vagyok?
mert meggondolja bennem e világ,
ezer idegen, apró dobozok
kartonfalán kémlel ki belőlem –
belém. hiszen én voltam az, aki
felszedegettem az út folyamán
lemorzsolódott pillanatait
a fájdalomnak, hogy bennem tovább
fájhassanak. én pakoltam apró
kartondobozokba magamat. nem
akartam megalkudni, így rabló
lettem, ki önmagát rabolta el
maga elől… ideje volna már
megkeresni, amit eldugtam
magam elől! ideje volna már
kicsomagolni magamból a rég
elfelejtett holmijaimat! ők
nem én vagyok, mégis én lettem
azok! rám fonódott hazug idők:
magam előtt görgettem a múltam…
de vége! most megálljt parancsolok
nehéz léptem alatt az időnek…
itt kuporgok magam körül – mennyi
kacat! mindenütt romok…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
