Egy lehetõség értelmezései

                                H.Á-nak, köszönettel

Kezdjük a beszélgetést egy ütésről.
Bármiről, ami kiszámítható, ami
A pontból B-be halad. Nem mint te,
vagy én, ahogy keringünk egymás
mellett folyton, egymás fölött, vagy
alatt.

Gyakran kertekről esik szó. Nem hiszünk
az egyetlen kertben, de leülünk egy sörrel,
vagy kézzel, sörrel a kezünkben ott, ahol
épp le tudunk ülni, ahol van hely, ahol
este van, ahol van tó, ha nem is olyan,
mint abban a kertben.

Azokhoz beszélek most, akik figyelnek.
Színpad, ahol történet van, most én
vagyok a színpad, homlokom kulissza.
Mögötte igazán fontos dolgok, mögötte
valaki mindig vetkőzik, öltözik, elhagy.

Nézd meg őt például, szemébe hull a haja,
miközben fotózik. Mit őriznél meg belőlem?
Ahogy nevetek, közben a homlokom
ráncolom? Belőled mi a kézzelfogható?
Ő látja jól, ha látja gyönyörű haja alól,
csupán a fény, a fény.

Az lett fontos végül, hogy estébe menekült
a kert. Üzeneteket ír ilyenkor, aki nem hiszi
magát teljesen egyedül. Felöltözöm most,
hideg ellen kardigánt, bár szorít mellben
és nyak körül, ezt a mondatot, így mondta,
ezt a mondatát: milyen szavakkal illethetném
testrészeidet.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Népszabadság, 2007,