Nyitrai Mirian : Hang nélkül

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38935 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ligeti Éva: Végletek
Ligeti Éva: Gyászos ősz
Pataki Lili: A szenvedők ünnepére
Pálóczi Antal: Combig folyóban
Duma György: Aranyba hajló
Duma György: Csillagot a fődhöz (Tisztelgő szinopszis)
Duma György: Hol volt…
Vasi Ferenc Zoltán: Lótusz herceg ájszakái
Vasi Ferenc Zoltán: Fekete bikának túl nagy a rovása
Vasi Ferenc Zoltán: Nyilvánvaló gyónás
FRISS FÓRUMOK

Serfőző Attila 1 napja
Szőke Imre 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Paál Marcell 3 napja
Tamási József 3 napja
Geréb János 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Duma György 12 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Tímea Lantos 14 napja
Karaffa Gyula 15 napja
Kiss-Teleki Rita 15 napja
Ligeti Éva 16 napja
Bátai Tibor 16 napja
Ocsovai Ferenc 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 1 órája
Hetedíziglen 5 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 5 órája
A vádlottak padján 9 órája
Bátai Tibor 21 órája
Janus naplója 23 órája
négysorosok 1 napja
nélküled 2 napja
Gyurcsi 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Szuszogó szavak 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Zúzmara 6 napja
Nyakas 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nyitrai Mirian
Hang nélkül

Utazik a vágy, az eszme,
kábelkötegekbe csenve
néhány gondolat,
betűk… ujjaink lelkünk követve,
bennünk sok érzés megfogan,
s a szűk keresztmetszetbe
küldve kígyózik az elmegyermek,
mit nekünk vonat!
netán postagalamb… hol van az?
világunk egy megszerkesztett,
szabályozott kapcsolat.
szögletekbe zárt néma kép,
mely semmiképp sem válaszol,
hisz, a monitor ˝elnézi˝ nekünk
fintorunk…˝simán˝ hallgat,
csendünk sem zavarja… hagyja,
hadd merengjünk, csak rajta!
billentyűink csattogása ébreszti
vérünk… együttműködik a kéz, a Szív,
szemeink előtt szélesedik a határ,
mégis bezártan, falak közt a vágy…
ki érzi érintéseink?
szmájlik, jelrendszerek festenek…
vajh’ helyettesít… egy szellemet?
ki mondja el, hogy szép a mosolyunk,
ha előttünk egy némabáb,
mit nekünk külvilág!
valós tapasztalás, ha a szó,
hang nélkül megy tovább?
elég-e eszközünk, ˝nélkülünk˝,
képviselhet egy szép csodát?

"ahogy a napsugár elvonul arcodon,
ahogy reggeli illatod körbefon,
ahogy szemeim lecsukom
s a szám… csendesen csókra vár,
ahogy hajnalban felöltözöm,
s tekinteted egy hajlaton elidőz…
ahogy még melléd visszabújok,
s meleg kezed érzem bőrömön…"

Pótolható-e mindez egy képernyőn,
melynek színe, gyárilag jön elő,
már az alkonyat is a felbontás része lesz,
s ha izzad a tenyerem… netán
billentyűzetem orrolhat meg érte,
békítő simításaim adjam a j-nek?
vagy örül a ˝k˝ is… óh’ mily banális!
persze! repkedhetek ide s oda,
határtalan, széles sávon megyek tova,
járom ˝világom˝… pedig bezárt szoba
vesz körül… s a falak pora száll csak,
nemhogy a látott esőerdő cseppjei…
megszégyenít, hogy ott vagyok,
de tudom…˝el˝ nem juthatok… bár,
elégedetlen nem vagyok, lecsendesít:

az ˝adok-kapok˝

mily sokat… színpontokat… melyek
összeállva rajzolnak elém világot,
nem mozdulok… tenni sem teszek,
kényelmesen jár az eszem,
hibás működésem,
már észre sem veszem!
nem mozdulnak ajkaim,
nyelvem sem pörög… vár… mire?
a beszéd nem is kell ˝ide˝!
kommunikál korunk anélkül is,
elmehetünk úgy, hogy nem észlelik,
anyag nélkül mozgunk,
mint szellemek, huh’ de remek!
mesébe illőn lelkünk lehet
több helyen, egy időben,
egy azon percben köszöntünk:
˝Jó reggelt!˝ … csodás-világ…
ha keserűn ébredünk… küldünk
egy kék ikont, egyszerű,
válaszul kaphatunk ˝napot˝
… tán virágot is,
ha lelkünk ölelésre vágyna
vigaszul, semmi gond…
erre is van jelünk… gyártunk,
becsapjuk érzékszerveink…
érintés nélkül, szeretünk… lehet?

… egy darabig

de miként lesz, ha beszűkülnek
érzékeink, ha ott állok majd előtted…
s nem ismerem pillantásaid…
ha csak olvastam eddig,
hogyan hunyod le szemed,
mikor emlékezel… ha ˝majd˝ egyszer
lábaim is elindulnak, nemcsak szavaim…
ha ˝látom˝ a fákat, ha érzem az illatot,
mely körülzsongja tested,
a szív vajon remélhet?
… felismerhetlek?
vagy képzeletem mást fest…

ki tudja…

egy netes tapasztalat előcsalogathat
feledett ˝szívhangokat˝… mellyel új dimenzióban
utazhat az Ember… s érzékeny csápjainkkal
˝találkozhatunk˝ rokonlelkekkel… s küldjük ölelésünk,
remélve, hogy ˝odaérve˝, tán nem hűl ki a vezetéken…








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-01-22 19:54   Napló: Baltazar
2025-01-22 16:29   Napló: Hetedíziglen
2025-01-22 16:26   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2025-01-22 12:25   Napló: A vádlottak padján
2025-01-21 23:48   Napló: Bátai Tibor
2025-01-21 22:21   Napló: Janus naplója
2025-01-21 20:01   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-01-21 20:00   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-01-21 19:12   Napló: Baltazar
2025-01-21 13:01   Napló: négysorosok