Az ateista halála

Nem istenfi - a feszített,
angyalok sem - hószín szárnnyal,
- emlékeink testesülnek
temetőkben, kopjafákban.

Nem keresztvíz, ami tisztít,
nem templomok bölcs varázsa,
- csak a nyílt szó, a baráté,
vagy kedvesed finom nyála.

Belenyugszom mégis most
a féregfogú falánk földbe,
- csak, hogy - Hívő! - örömödet
belőlem nőtt virág töltse...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.