LátomáSokk
Mikor zsong az éjszaka,
csillagfény cikázik a lámpán,
a plafonon áttáncol vihogva
egy nagy, gördeszkás sárkány.
Kivillannak csorba fogai,
de tovább játszik, forgatja szemét,
aztán megtorpan, felkiált,
és most hirtelen a függönyt rántja szét.
Szájában kopik a cumisüveg,
érzem a tej savanyú szagát...
Dühös, mert nem látja a ködtől
a szemtelen, nyári éjszakát!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
