Fekete villámok,
varjak,
mocskos hó,
csatakos járda.
Mintha minden
tudná, mi is
van bennünk,
mi is kavarog
a bőr és a hús alatt,
milyen spirálok
is csavarodnak
egymásba ott
az agykéreg mélyén…
Élettelen állókép.
A levelek lassan,
barnán, szárazon
tűnnek tova a szél
közönyös gépszárnyain.
A fák és mi
sem ússzuk már
meg élve.
