Közjáték IV.
Leesett az első hó, és maga
a fagytól kicsontosodva bekocogott
az ablakomon majd a falra lehelte
tekintetével a szándékát.
Nem engedtem be akkor se.
Aztán véletlen összefutottunk
…és maga a nyílt utcán ezt mondta:
- Szeretlek. Fogadj vissza.
- Nem lehet. Egy szajha vagy
aki az első útjába kerülő nőnek
szerelmet vall…
(talán az igazság fájt, vagy a hazugság)
de megbotlott egy kacsában és bezuhant
a villamos alá. – rég láttam ilyen szép halált.
Hiába, mindig a ribancoké a legszebb temetés…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
