Felszínes mélység III.

A helyszín ugyanaz; ahol a part belefulladt a tóba.
Maga és én.
Szikkadt közönnyel nézem mocsaras szemeit.
Szájában már születésük előtt elporladnak a szavak…
…hamuszagú koldusmondatok kéregetnek – megbocsátást.

Belenézek a tó tükrébe, és nem ismerem fel magam.
Szederjes az arcom a gyűlölettől…

Egy hamvas hang kopogtatja meg a vállam:
’Asszonyom, nem értem, miért piszkálja a parazsat,
ha az már izzás előtt kihűlt?’






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.