Fűhalom húrján
harmat-csillagszem,
kacér,
hasad föléje
szivárványszínre
a fény.
Burka feszül,
súlya lehúzza,
s milliom
magzatot szül
sugarának
a Napnak
vízből a vízbe
meg újra...
Közötte jár
megszokott
útján az élet.
Egyszerű fenség,
szinte már félek...
