Törmelék


Huss- betakarja
az ég parazsát, s vele
félig az éjjelt.
S míg frizurája lobog,
tarka szerelmeket űz.

***

Ha megtalálja
Önt, magára könnyet önt,
de bánni fogja
fönt, ha páraként e könny
alája sír közönyt, s hűl.

***

Nappal éjt takar.
Tán benső világa ál?
Messze csillogok,
s ő szolgahadában áll,
lám benső világa ál.

***

Hidegen fénylett,
de belül zavaros volt.
Mire megbékélt,
akit ért, eleresztett,
akit ért, eleresztett.

***

Így majd nem lesz más
csak kő, csak por, csak kincs, holt,
és csönd lesz és űr,
száz szál haj, és egy halk száj.
és ő bent, s kint kit fúj - nincs.

***

formátlan bábu
csak folyó játéka mind
itt ott alakul
ám mire emberi lesz
kihal az emberiség






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.