Tarts meg magadnak
Kezdeteimtől bennem lakoztál,
génjeim csöndjét, őssejt ösvényeim
rendre bejártad,
rejtett utakat hálóztál csillagjaidnak,
erdeim mélyén termékeny fészkek
sírnak utánad.
Saját képedre faragtál, teltek a fények,
kézenfogtál, hajnalok küszöbén hűs
források fakadtak,
lényemben kihordott testetlen valóság,
kézzelfogható szó, átélt képzelet
tarts meg magadnak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Indexre tett tévelygéseim (Budapest, 2007)
Kiadó: Accordia
