Vagyunk.
Egymás mellett
és egymás ellenében,
a vadrózsák kinyílnak
és elhervadnak ugyanabban
a pillanatban. Nem párhuzamos létben,
minden a létnek ugyanazon
nyakatekert szeletében történik.
A képletek tisztulnak,
majd elhomályosulnak.
Valamit értesz.
Valamit értek.
Időnként mintha mégis
egy nyelvet beszéltünk…
Szép elmélet.
Tudományos. Emberi.
Hangzatos. Minden.
Csak hová a fenébe
raktuk belőle a tézist?
