Menetelünk

Menetelünk.
Az információ szép csendben
hullik apró darabokra.
Menetelünk.
Szemünk kék örvényei lassan halványulnak,
pupillánkban ott forog a halál lomha rotorja.
Menetelünk.
Bőrünk és személyiségünk kopik, az izomkötegek
láthatatlanul lazulnak.
Menetelünk.
Bőrünk és személyiségünk lefoszlik rólunk,
csontvázunk még mozog, lábunk az út porába lép…
Menetelünk –
egykori önmagunk, eszméink és gondolataink
szánalmas fénymásolatai.      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.