Valahol messze

Farkasszemmel égnek már a bokrok,
és vörös ruhában, mint kacér leányka
alkonyi szél csókolja az őszi lombot.

Egy satnya akác sárga ingét lerázza,
s táncra perdül, ág-bogas gyökerestül,
markában hever a köd ezüstös fátyla.

Valahol messze szekérkerék hegedül,
az utat szórja, fűszál smaragd vonója,
kaszák kínját sírja, majd a porba elmerül.

A kocsma udvarán a falu bolondja,
részeg lehet, mert elhullt percet emleget,
borába zárva az est keserű gondja.

Röhögve hajába tűz pár falevelet,
micsoda furcsa pár, vele ropja a táj,
s szemükben a hamvadó nyár felnevet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.