lassan gondolsz ki

elengedem magam, szemeidben ruha feszül, tekintet alatt már akkor sem bírtam.
nyitva tartva kicsomagolsz, gombok fölül, nem hordok melltartót, tenyeredbe
veszel, forog világ fülemből, nyakamból, veszít lélegzetet agy, körbe-körbe leng
föld felett súlytalanság, mint akkor egyszer ájulás. nem tudom hogyan lettem
közben meztelen. ujj fog köröm, finom arcél végtelenbe evez, légpárnán úszik
körülöttem tó, lapát csobban, egyre sűrűbb, erősebb ütem, hangok, ezeket nem
játszottam zongorán. mellesleg amit én játszom is ismeretlen. álmodom vagy te
tartasz? evezők már pihenve, pihegnék én is nyugalomra amikor hullám,
esőcseppek, lapát újra, monoton zúgás, beleájulok napfénybe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.