Ízek nélkül is


Kávé diós-mézes krémtúróval,
csak a valódi ízek maradtak, amiket
valóságban is kitapinthatok.
Álom, ábrándok... az ízek
anélkül is elérnek, hogy rájuk
figyelnék. Mozdulataim
automatikusak: kanál-anyag, íz a kávéval.
Mindenfélét kitalálok. Például répát
pucolok főzeléknek, hogy ne kelljen
addig se rád gondolni, hogy közben
Veled, hazudok magamnak egy világot
hogy élni tudjak, legyen valami.
Alázat? (hódolatom mely feléd,
hitemmel lassan kialszik)
Hangyák másznak lábamról,  
katicabogár ujjamon.  
Utolsó szemek. Tessék, itt vannak még
ezek a maradéknyi szemek,
visszaadom neked, elgurítom… talán valahol
meggyökereznek, talán nem.
Sosem tudom meg.
Mit is akarhatnék még?
Nyomaimban elhalkul szárnycsapás,
monoton ver gép, nincs élő hang,
elveszítem múltam, nem ébredek fel.



(2007 nyár...... emlék Tóth Krisztina és Bárdos Lászlótól)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.