Kivésem magamból...
Kivésem magamból az emléket is,
hajszálgyökerek roppannak,
üvegcsövek, felszántom meghurcolt
tegnapi magányom, fekete varjak
keselyűk köröznek, prédára leső
döglegyek majd végeznek veled.
Pusztító máglyád magam rakom,
díszoltár készül számodra itt,
pellengérezett szavak, letördelt
ágait hordom halomra, tornyosul,
magaslik, tombol a harag,
szemem fókuszán a nap gyújtó-
lángja, te fekszel ott, tiéd a máglya
beszentelt áldozat, felperzselt erdő,
kiszáradt patak, gúnyolt jajszavak.
Döbbenet! Te fekszel ott, kősziklák
omlanak veled. Hideg fehéren
fekete ég alatt én sajdulok, s űrbeli
világom. Csontparazsad magamba
zárom...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
