A következõ egyenlet
A fák árnyéka
A létezés körvonalaira vetült.
Ott állt, feketén,
Formátlanul, kezében
Csupán egy szinte-láthatatlan
Pálca.
Létezést és gondolatot
Kötött össze egymaga,
Csak épp a létezés
És a gondolat nem vette
Észre, hogy a szegényes
Három dimenzió része
Egyáltalán...
Árny volt az árnyak között,
Síklenyomat a térbeli
Létezők kavargó tömegében.
Mégsem mozdult,
Csak várt.
Tudta, hogy már
Nem kell sokat várnia
A következő
Egyenlet megoldására...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
