állatok
A ló megtántorodik, még párat lép,
aztán elesik. Sután. Koponyája
nekiütődik a földnek. A szája
habzik. Jön már a gazda, szakad a kép.
Hajléktalan narkósnál szakad a kép.
Fejéhez kap, feláll. Habzik a szája,
betonnak vágódik a koponyája.
Feláll, zihál, körbenéz, még párat lép.
A ló teste még meleg, a golyó már
kihűlt. Sírnak a nők és gyerekek,
a nagy barna testet mindenki nézi.
A hajléktalan teste még meleg. Már
mindjárt. Nincsenek nők és gyerekek,
a mentős hallgat, a jöttment csak nézi.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
