A szerelem halála

Hanyatt feküdt
a csend egy
cifra szőnyegen,
zöld szemébe nézett
a sárgaszín,
lámpafény-jelen,
s a fehér plafonról
csók cuppant, mit
vigyázva lógatott
s a csend fülére
suttogva átadott
egy pók, elmondva azt,
hogy a csillár üzent;
jó volna, ha
nem létezne
se lent, se fent,
s a szerelemhez
postás sem kellene.

Halkan állt fel
a gyönyörű némaság,
s a fal tövében
megnyikkant a
cinkos, vén faágy
ahogy mozdult
a fény, a csendet csókoló.

De közbeszólt a
villanykapcsoló.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.