Lila valóságok
Keveredtek agyában,
Egyes képletek idegein
Átfolyva ujjaiba
Jutottak, majd onnan
A közéjük szorított toll
Tintájában oldódtak fel.
Arca helyén
Három-négy arc váltotta
Egymást, vihar
Szólt ott, ahol
Már senki nem hallotta,
A pillanatok megálltak,
Eljártak egy
Utolsó keringőt,
Majd bekapcsolták
A sugárhajtást
És tovább repültek…
Ő pedig csak ott
Állt, nézte őket.
Nem szólt.
Többé
Nem volt kihez.
