szõke szél

kökényszemen pergő édeskés könnyek,
és szárított termésillattal fűzött,
fátyolpapírra írott verseskönyvek
szent titkai ringatták arcod. s úgy jött

aztán mint fényes szőke szél, pajkos csók
felhőcsipkét vetkőző tavaszégen;
hűs, mint szavannák hajnala, s tengersók
tajtékos illata; ragyogó kéken.

gyerekszememről szétgurult a festék,
nevető záporod hogy arcomba hullt;
terítettél rám illatos nyárestét:
s a görcsös élet is rajtam elsimult,

akár ha széles, langyos férfitenyér:
csellengő lelkem csöppnyit benne henyél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.