van kiút van bizonyosan

emlékszem
te is óraszám ültél a fotelban
csak a muszáj lökött nagyritkán odébb
d e   a z   m é g   i g e n
tehát nem voltál teljesen reménytelen eset
csak szeretted nézni a szőnyeg távoli sarkát
a z   i s   b a j?
mint rojtosodik
gyere el
addig is bizalmat csíráztatok a fületlen bögrében
mire jössz szemembe ültetem
kopogtatásodra
n e   c s e n g e s s !
összekapkodom arcom szerteszórt darabjait
ja és hozz egy jó vastag talpú papucsot nekem
nem kérem ingyen
csak ne kelljen folyton csupasz lábbal
átgázolnom az emlékek alattomos szilánkjain
vagy söpörd ki
azt is
megfizetem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.