In memoriam H. P.
"Ha késdobálók játszanak a szóval
ösztönök patkány-járta sötét alagsorában,
ő ablakot nyit;
bebocsátja éles
fényét az értelemnek" (Garai Gábor)
Az Élet kilovagolt Perzsiából régen
Mert nem tudott túllépni önmagán
a világ sötét vadrengetegében
elveszett, kiszolgáltatott magány
A kiútra választ saját törvényeibe
betömöszölődve nemigen kapott
Letérdepelt olykor, hogy megfelelő
védőfaktorú olajjal bekenje a Napot.
A földön szétszórva izzadságszagú
munkaruha: méltóságtól mentes
Bent hamvába hullt emberi lázadás
Renddel-Mintával-Értelemmel-teljes
Sértett jogérzék, jelszókkal teli kor
Madártetemeken átsuhanó félelem
Periférikusan kicsurgatott alkohol...
A tudat elemez. Hívná, vagy küldené
magához-magától el a megváltásnak
hitét, hisz a lélek már mindent tagad.
Fullad a köd ostorlámpára akasztva
Ingadozva billen a támla nélküli pad
....................................................
Indulattá szűkülő zagyvavégletű tudás
Kifosztott égbolton lebegő, konok líra
Elmeszociális otthon, alkohol elvonás
Az "idebenn és odakünn" égető kínja
Évtizedek suhantak el sírod felett, most
a létezés odatévedt hangjai neszeznek
Mi lett volna, ha...késő és nem fontos
Megoldatlanul elment a tékozló gyermek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
