Nehézség

Várja gyermekét
most minden tárgyat gömbölyűnek érez
a kést
az elalvás előtt olvasgatott könyvet
a feje alá tett férfi kezet
majd hirtelen minden éles
elviselhetetlen kín
a magára terített paplan
az alma ahogy végigcsúszik nyelőcsövén
a nézés
az ablakon át is beléhasító utcasarok
néha levetné magát az emeletről
könnyűnek érezné testét
mint egy levegőtől feszülő luftbalon
ahogy puhán földet ér az 5 emelet magasságból
aztán ismét nyugalom
nővérek lágy kezét képzeli hónalja alá
ahogy beemelik a szülőágyba
és az ordítás
mint egy epilepsziás látomása
egy pillanatra minden kristálytiszta







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.