Nem a karod
Megunt citromhéj, arrébb rugod.
Kotnyeles kezed lelet után turkál-
na ma is, de békén hagyod az arc-
haikus szemétdomb idült darabjait.
Jó itt ma lenni. Várni a nem tudod
kire. Ez a várás bele van kalkulál-
va a levésbe, mint levesbe a serc-
li kanál helyett, mállékony falatjaid.
Feladnád a meccset, de csak falod,
minden labdád fal adja vissza. Kiáll
már a lábad, és nem a karod, porc-
talanítasz, vetődsz, lekopnak térdeid.
Árnyékvetővé válik minden napod.
Bölcs vagy, legalább sejted, az ár-
nyék feltételezi a napot, percről perc-
re nyúlik veled, rád hagyja foltjait.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
