a felszín alatt

képek. eltűnnek, majd megtalálnak,
fáradt sorok, szóköznyi mankóval
érkeznek megpihenni szememnek
küszöbén, és máris tovaszállnak,

pereg a film, feketén-fehéren,
a múlt macskakövei közt –sárban–
könnyem csorog. szép volt, vagy lehetett
volna tán –mindegy. sorsom kenyéren,

és vízen, úgy megél, mint bélszínen,
és boron. nem fullad, hanem remél,
míg szomjú szellemem szűkölni nem
kényszerül a színfalak mögött, a

felszínen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.