Látod

Látod, kifognak rajtam a szavak,
pedig úgy szólnék nevetve vagy sírva,
mint kisgyermek, ki tétova mozdulattal
akarva vagy akaratlan
kapaszkodik anyja kisujjába.
Látod, ránc virágzik
ajkam körül így reggelente,
s olykor száraz imákat
nyelek esdekelve,
hogy értsd a csendem.

Látod, elszórtam az imákat,
s most megriadtam,
mint a fényszóróba bámuló vadállat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.