Színház

Aztán összejöhetnénk egy kávéra
valami egészen semleges helyen.
A pincér, a bútor is idegen lenne,
máshogy néznénk egymás szemébe,
néha, egyszerűen csak illemből félre,
természet adta szabályok szerint.

Egy óra? - talán kevesebb is elég,
nem gyújtanánk újabb cigarettára,
tudnánk, hogy csak akkor, utoljára,
kezet fognánk szívből, elismerően,
mert jók voltunk együtt egy időben
egy színpadon egy szerelemben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.