Hiúság- temetni ráérsz

Ma meghalok. Nem nagyon, csak éppen annyit
Míg termetem nől egy-két arasznyit
S a világ úgy emlékszik rólam,
Hogy hiányzom, hogy nem hiába voltam;

S míg én vádlón, mégis szerényen fekszem,
Megdöbben a táguló bogárszemekben
A felismerés: ne temessük még el!
Hisz' adós maradt a legszebb versével!

Közben jönnek sorra a nagyok, a hősök,
S ahogy náluk az én lelkem elidőzött,
Most ők néznek le rám sírom pereméről
Megértik halálom, ez süt mind szeméből.

...Csak három, három vézna, kemény árnyék
Mint ki mindig éhes, folyton fáznék,
Súlyos vállakkal, feszülő dacos alakban
áll kissé hátrébb szótlan, mozdulatlan.

És így, már bánom, nem ízlik a játék:
Hogy mókából dobom el, mi ajándék,
Hogy semmiért vetem rög közé nevem,
hogy felelősség, tudás lenge köpönyegem...

...eszmélek.
Szobám sejlő homályt ültetett körém.
Visszatértem néhány pislogás ködén
Át,az íróasztal zsúfolt csendje bámul,
Kattan a fény.Álmom szememre zárul.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.