Feszülõ mosoly
Kegyetlen sors, vagy rontó átok?
Valódi választ, régen nem várok
Borús arccal tovább ballagok
A megoldást tőle, vagy tőled várjam?
Mielőtt elértem, leolvadt szárnyam !
Sem Isten, sem sátán, és semmi nem vagyok?
Mindenki mellettem és senki énvelem
”Legyen már vége!” Istent kérlelem
Leginkább magamtól félek
Rövid az élet, bárhonnan mérem
És tagadható minden szerzett értékem
Fejemben elfoszló emlékképek
A valóság kegyetlen, szilárd szikla
Álmaimba repülnék, boldogan vissza
De régóta nem lehet
S a millió pofon arcomon csattan
A mosolyom feszül az átható fagyban
Mert sírni már nem merek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
